Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Blog - egy kutya naplója!

2011.11.05

Tudatom a látogatóval, nagy a gazdi öröme: 

"Mindenkinek hírül adom, hogy nálam már megjött a Mikulás!
A drága kis kutyám két nap távollét után előkerült épségben. Hiába na, vannak még állatbarát, jó emberek.

Szívből Köszönöm a Kovács családnak a Hérics utcában, hogy befogadták tegnap este az arra kóborló Nérót, és úgy bántak vele, mint a sajátjukkal. Mert van nekik is kutyusuk. És nagy-nagy szívük!!!

És szeretném még megköszönni annak a Hölgynek - sajnos izgalmamban nem jegyeztem meg a nevét - aki telefonon értesített, hogy hol lehet a kutyám.

Ez nekem igazi hapyend! :-)

Köszönöm mindenkinek, aki velem aggódott a történtek miatt."

 

Szép napot Mindenkinek!

Lehet úttörő vagyok - bár nincs se kék, se piros nyakkendőm - ezzel a naplóírással, de az az igazság, hogy rengeteget néztem, ahogy a Gazdi ül a képernyő előtt és püföli a billentyűket. Bizony én is kedvet kaptam hozzá és elhatároztam, hogy ha lehetőségem lesz, minden nap írok pár sort ide, a Blognak nevezett micsodába.

Remélem némely kutyatársam is rákapott már a számítógépezésre, és elolvassák majd a beírásaimat. De a Zembereknek mindenképpen ajánlott!!!

Akkor kezdeném az elején. Íme:

neroka.jpg

A nevem Kübekházi Néró, kb. úgy hat évvel ezelőt születtem azon a nevezetes Kübekházán, ami időnként operettfaluvá is válik pár napra. Jó anyám ősi magyar pásztorkutyafajta, a mudi nemzetségből, míg az apám, aki titokban nemzett egy holdvilágos éjszakán, talán Jack Russell terrier. Legalább is anyám így említette. Így lettem én egyesek szerint keverék, míg mások úgy mondják: kevercs. De szerintem inkább az anyámra hasonlítok az alapvetően középtermetemmel, fekete szőrzetemmel, ami a lábaimon rozsdabarnás, olyan farkaskutyás szinezetű, de nekem jól áll. Akár csak a farkam, ami ha jó a kedvem felkunkorodik és lobog mint a zászló.

 Na, kezdetnek talán ennyi, majd holnap folytatom. Lefáradt a mancsom a betük ütögetésétől. Legyen szép a napotok.

 2011. november. 06.

Halihó mindenkinek! Vau-vauuuuu!

Tudjátok én itt lakom a nagy Fővárosban, egy társasház magasföldszinti lakásában. A kuckóm a beüvegezett erkélyen van, nem nagy tér, de lakályosan berendezte nekem a gazdi. Van egy beépített szekrény és annak az alsó részén van kialakítva az én házikóm. Bőven elférek benne, jól ki tudok nyújtózkodni, ha már éppen unom az összegömbölyödve fekvést. Az erkélyem egy szép parkra néz, de körös körül ligetes részek vannak sok bokorral és fával. Szóval pont egy kutyának való hely ez. A gazdim minden nap többször levisz sétálni, futni. És persze a dolgaimat végezni, mert olyan nekem is akad, nem csak a simaképű kétlábúaknak.

Ma kellemes idő volt, délután a gazdiékkal hosszabb útra keltünk, utaztunk két villamossal is, amit én nagyon bírok, csak ne csikorogna, csattogna néha olyan veszettül. Na meg a szájkosarat is rühellem nagyon, olyan textiles vacak, nem tudom tőlle kinyitni rendesen a számat. 

Felballagtunk valami hegyfélére, nem volt túl nagy, láttam sok régi házat, meg a gazdi is mondta a Katikának, hogy ez a Halászbástya, ott felálltam a mellvédre, és lenézve láttam egy nagy, husszú vizet. A gazdi szerint ez a Duna, és folyik is állandóan.

Na, víz ide-vagy oda, de nekem szorgalmasan jelölgetni kellett, hogy máskor is visszataláljak, ha erre járok. Aztán egyszer csak hazaérkeztünk. Nem is bántam, elég volt mára ennmyi sétálgatás, most elnyujtózom és szundizok egy jó nagyot. Aztán jöhet a vacsora.

Mindenkinek jóéjt.

 

2011. november. 11.

Hű-ha! Most látom, hogy már öt napja nem kaparam ide semmit. De ennek is, mint minden kifogásnak, megvan az oka.

Elősször is, ahogyan mondani szokás komputernyelven, nem voltam gépközelben, illetve elég közel feküdtem hozzá, úgy kb. másfél méterre, de nem fértem az internethez. Ugyanis a Gazdi állandóan a számítógép előtt ücsörög, leszámítva azt a napi 4-5 alkalmat, amikor levisz futkározni és egyéb folyó ügyeim elintézésére.

Rendes, szoba-, akarom ugatni erkélytiszta kutyus vagyok ám én. Na persze, csak nem fogok tán' a saját vackomba piszkítani. Nem úgy mint egyes szőrmók kétlábú emberféle, főleg az aluljárókban. Hűűűű de szagosakat eregetnek!

Szóval a Gazdi sokat nyüstöli mostanában a gépet, valami fontos munkája lehet. Ha pedig nem ül ott, akkor elviharzik valamerre. ilyenkor azzal nyugtatgat, hogy dolga van, el kell mennie, és nem tud magával vinni, majd hamarosan visszajön. Értem én, de mégsem vagyok túl nyugodt, mert mi van, ha egyszer csak nem jön haza. Mehetek a menhelyre? Na azt már nem, inkább világgá, de menhely nuku. Oda mindenféle, uninteligens fajtársamat beviszik. Nem szeretnék keveredni.

Azért túlzott aggodalomra nincs okom, mert ilyenkor otthon marad Gazdiné, és Ő visz le pisiltetni. Komolyan mondom, illetve ugatom, meg vagyok elégedve a helyzetemmel. Bár ha arra a szép nagy udvarra gondolok, ahol felnőttem és eddig laktam......

Most egy kicsit elszontyolodtam, úgy is mondhatnám, támadt némi honvágyam, ezért mára befejezem a körmölést.

Viszlát!!!!

 

Kedveseim! Ezt kapjátok ki!