Üdvözöllek Vándor ! 
Eltöprengtél már azon, hogy a vándorló lények bizonyos aspektusból nézve rokonlelkek? Talán nem véletlen, hogy Te is éppen erre a honlapra tévedtél az interneten való kóborlásod közepette. Ha már így történt, maradj egy kicsit, nézz körül és add tovább másoknak is az itt látottakat.
Olvashatsz novellákat saját kútfőmből, melyek még talán csiszolgatásra szorulnak. Rábukkanhatsz olyan írásokra is, amelyek a kedvenceim.
A fotók nézegetése közben pedig töltődjön a lélek, s álmélkodjatok el egy picit, hogy milyen gyönyörű is a természet.
Véleményt, észrevételt, javaslatot szívesen fogadok.
Írj a Vendégkönyvbe!
________________________________________________________
Mottó:
Vándorló lélek
Repkedtem zöld lombok hűs sátra alatt
Fáradtan verdesve, s az idő csak szaladt
Megpihennék végre, az út végére érve
Fáradt szárnyam tépázva csüng
Fakéreg adott oltalmat s nyugalmat
A zúgó szél lágy dala finoman elaltat
Selyemgubó ágyba, szép álomra várva
Testem ellazul, megpihen
Zöld szemem lezárja az álom pecsétje
Szívemet a béke lassacskán elérte
Várom az újabb csodát, a lélek vándorló honát
Az új testet melyben magam lelem
Ajándék a létnek minden kis formája
A Jóisten művét, ilyenkor megáldja
S lelkünk bármilyen testbe van bezárva
Meg kell, hogy becsülje, hisz ez lett hazája
Forrás: Scarlette (GothArt)
________________________________________________________
Ne mulaszd el meghallgatni, most újfent aktuális:
Bródy János: Ha én rózsa volnék (az autentikus változat!)
Köszönöm, hogy itt voltál !
Legyen szép a napod. 
________________________________________________________
Ne téveszd szem elől, hogy a honlap tartalma a szerzői jogról szóló jogszabály értelmében oltalom alatt áll!
